Virágkötőként megtiszteltetésnek érzem, ha olyan kegyeleti dísz készítésére kérnek fel, amelynek célja, hogy személyes legyen, s kifejezze a gyászoló hozzátartozók érzéseit, az elhunythoz fűződő viszonyát.

A legjobban görög koszorút szeretek készíteni, számomra ez az „igazi” koszorú.

Idén szeptemberben egy velem nagyjából egyidős testvérpár kért fel, hogy készítsek koszorút édesapjuk sírjára. Olyat, ami illik hozzá, aki egy komoly, sokak által ismert, szeretett, megbecsült ember volt. Fontos volt a természetesség, a testvérek a decens fehér-zöld színvilágot választották. Ha valaki nem szeretné, hogy a koszorú közepén nagy „lyuk” legyen, akkor a díszítéssel össze lehet zárni a közepét is annyira, hogy elegáns legyen, de megőrizze görög koszorú jellegét.

A testvérek kívánságára fehér hortenzia, zöld krizantém, különböző árnyalatú zöldek, valamint zöld növényházi és egy új, különleges fajta zöld szegfű kerültek a koszorúba. A kora őszi időszak jellemző termése a hóbogyó, amely szintén illett a kompozícióba.

A koszorú mellé egy vele harmonizáló urnadísz is készült.